Ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg

ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg

SZÁM, Õsi, férfias küzdelem – Hadas Miklós szociológussal beszélget Zsidai Péter - A men's studies, azaz férfikutatások viszonylag fiatal tudományterülete a szociológiának. A nõkutatások és a feminizmus hatvanas években jelentkezõ második hullámának szemléleti forradalma készítette elõ. A Magyarországon még kevéssé ismert terület publikációiból a Replika címû folyóirat nyári száma adott válogatást.

A kiadvány szerkesztõje Hadas Miklós szociológus, akivel a szeptemberi terrortámadás kapcsán beszélgettünk a férfiasság õsi, agresszív magatartásformáinak továbbélésérõl, dominanciájáról.

Ön a férfikutatásokkal foglalkozó szociológusként mit gondol errõl? Én inkább úgy fogalmaznék, hogy éppenséggel egyfajta férfiuralmú világrend újraéledését figyelhetjük meg, midõn a lágyékon talált Egyesült Államok vezetõi a legmacsóbb módon, férfisértettségüket nemzetközi kontextusba tágítva ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg döntöttek, hogy bosszúálló keresztes hadjáratot folytatnak egy ellenségnek kiválasztott ország ellen.

Emlékeztetnék arra, hogy szeptember én, a borzalmas támadást követõ elsõ megszólalása alkalmával Bush elnök bosszúról és keresztes háborúról beszélt, azaz öntudatlanul is a nemzetközi politika rangjára emelt egy, a magányos cowboy mítoszának bûvkörében szocializálódott, jellegzetes amerikai beállítódást. Szerintem e háború nemcsak morális értelemben tekinthetõ rendkívül aggályosnak, hanem stratégiai szempontból is: ki harcol majd a bin Laden helyébe lépõ újabb és újabb megszállottakkal és követõikkel?

ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg

A félreértések elkerülése végett: nem azt kifogásolom, hogy a Nyugat szembefordul az alattomos ellenséggel. Ez joga és kötelessége. A választott eszközöket és módszereket viszont nem tudom elfogadni; rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy az USA nem elégedett meg a laikus állampolgárok látvány- és bosszúszomját kétségtelenül kielégítetlenül hagyó titkosszolgálati eszközök bevetésével, hanem - támadóihoz hasonlóan - a szimbolikusan hatékonyabbnak tûnõ, egyértelmûbben tematizálható és mediatizálható háborút részesítette elõnyben.

Akkor fejezõdött be a nyugati irányú terjeszkedés, rohamosan hódított az iparosodás, a társadalom 88 százalékát kitevõ önálló gazdálkodók és vállalkozók aránya jelentõsen visszaesett, és elindultak a feminista mozgalmak. Lehet-e tehát ismét bizonyítási válságban az amerikai férfi?

Kimmel, akinek a tanulmányára Ön is hivatkozik, a Replika nyári számában általam szerkesztett válogatásban sok szinten dolgozta fel az amerikai férfiasság történetét.

Õsi, férfias küzdelem

Õ is utal arra, hogy még a XX. A férfiak munkanélkülisége, a nemek közötti viszonyok több hullámban végbement változásai nem jelentették föltétlenül azt, hogy a gyarmatosító, terjeszkedõ, támadó késztetettségû hegemón maszkulinitás ne élhetett volna tovább a politikai hatalom gyakorlásában, illetve a társadalom nyilvános szféráiban. Éppen ellenkezõleg! A hegemón férfiasság nyilvános szférákban megfigyelhetõ folyamatos újjászületése éppen a férfiasság magánéletben lezajló ciklikus válságait volt hivatott ellensúlyozni.

E szempontból tanulságos megvizsgálni, hogy az elmúlt évtizedek legnépszerûbb filmjeiben hogyan jelennek meg a férfiak az Egyesült Államokban és Európában. Kutatásaim szerint az európai filmekben egyre inkább a gyönge, sérülékeny, nem hatalmi helyzetû férfiak problémái kerülnek középpontba. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a legnépszerûbb filmekben többnyire olyan férfihõsök jelennek meg Rambótól a Terminátoron át a Veszett a világig Prostatitis Vange Tarantino posztmodern filmjeiig, akikben meghatározóak a hagyományos hegemón férfiasság viselkedési késztetettségei.

E beállítódások persze sokkal erõteljesebben jelen vannak a vidéki Amerikában, és különösen Délen, mint a "liberalizmus mákonya által ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg, Woody Allen-féle New Yorkban. Tudjuk, az amerikai társadalom 90 százaléka támogatta a tervezett háború megkezdését. Tünetértékûnek tartom, és errõl elég keveset olvastunk idehaza, hogy a tornyokban életüket vesztett amerikai tûzoltók és rendõrök nevét, illetve azonosító jelét írják a tálibokra kilõtt - és olykor kórházakat eltaláló - rakétákra.

Ez a látszólag jelentéktelen szimbolikus elem az én szememben pontosan utal arra, hogy - a retorikai óvatoskodás ellenére - az Egyesült Államok igenis bosszúhadjáratot folytat.

  • A prosztata külső gyulladása
  • Újszülött nincs vizelet
  • Statisztikák – A nők joga
  • Prostatitis wiki deutsch
  • Ez tilos ha prostatitis
  • Fog beszélni a prostatitis

Elég az ott élõ férfiak harciasságára vagy a nõk helyzetére utalnunk. A szembenálló harcolók hasonló viselkedésmintákat követnek. Ugyanakkor a civilizáció folyamata nem jelenti azt, hogy az õsi, harcos, agresszív, konfrontatív, terjeszkedõ férfias viselkedéselemek teljes mértékben kivesztek volna belõlünk.

Ha, ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg most is történt, támadás ér bennünket, azok ismét könnyen felszínre törhetnek. És ez igen nagy baj, mert ha egy premodern világ agresszív képviselõi ellen támadva a saját nyugati civilizációnk mélybeállítódásaiban rejlõ hegemón maszkulinitás viselkedésmintáit hívjuk elõ a civilizált, rafinált, erõszakmentes és kooperatív konfliktusmegoldó technikák helyett, akkor az ily módon létrejövõ összeütközésbõl egy rendkívüli kockázattal járó robbanás keletkezhet.

Mennyiben magyarázható ezzel ez a válság? Az Ön által is kutatott férfiasságkép megnyilvánulásainak, a társadalmi fejlõdés önkéntes elutasításának talán sokkal nagyobb szerepe van ebben, mint a globalizációra hivatkozó nyugatellenes kritikának. Amit én képviselek, Elias mellett visszavezethetõ Bourdieu szociológiájára is, mivel hozzájuk hasonlóan én sem ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg rövid távú, célirányult, racionális és racionalizált viselkedésformákra helyezem a hangsúlyt, hanem a hosszú távú, nem tudatos beállítódások következményeként fölfogott viselkedésre.

Meggyõzõdésem, hogy a jelen világhelyzet megértéséhez sokat meríthetünk a férfikutatásokból. Ha ugyanis mélytörténeti, globális összefüggésrendszerbe akarjuk helyezni a jelenlegi eseményeket, nem a seattle-i vagy prágai megmozdulásokból kell kiindulnunk, hanem a nyugati gyarmatosítás évszázados folyamataiból. Ha szeretnénk megérteni, miért gyûlölik sokan a harmadik vagy negyedik világban annyira a Nyugatot, nem tekinthetünk el attól, milyen sérelmeket ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg el a mi civilizációnktól az évszázadok során.

Tudnunk kell például azt, hogy a brit gyarmatbirodalom területén még a XX. Ez egy apró mozzanat, de jól mutatja, hogy a reciprocitásnak még a látszata sem állt fönn gyarmatosító és gyarmatosított között. Ha azonban szeptember Visszakérdeznék: mi mást tehetne ilyen helyzetben az értelmiségi, ha nem azt, hogy hosszú távú, mélytörténeti, strukturális okokkal akarja magyarázni a jelen történéseit, és hogy olyan szempontokat vet föl, amelyek kívül rekednek a politikusok ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg a hadistratégák aktuális valósághorizontján?

Ezt már csak azért is fontosnak tartom, mert sajnos korántsem érzem úgy, hogy a nyugati értelmiség minden tõle telhetõt megtett volna annak érdekében, hogy a döbbenetes szeptember ét követõen a legadekvátabb választ adja az embertelen támadásra. Novemberben volt alkalmam néhány hetet Párizsban tölteni, és szomorúan tapasztaltam, hogy - szemben Magyarországgal, ahol e helyzetben szinte kizárólag szélsõjobbról hallhattunk demagóg nyugatellenes kirohanásokat - a francia értelmiség lényegében csak szélsõbalról támadta az afganisztáni háborút.

Hátborzongató volt látni a Lenin-képek alatt békejelszavakat skandáló tüntetõket a rue de Rivolin. Jean Baudrillard-nak volt képe két lepedõnyi oldalon arról ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg a Le Monde-ban, hogy a terroristák az elviselhetetlenségig hegemón Egyesült Államok elleni szimbolikus támadással tulajdonképpen csak azt valósították meg, amit mi - értsd: nyugati értelmiségiek - akartunk. És az ilyen vulgárpszichológiai marhaságok mellett adenocarcinoma prostate grade 4 sem jutott, hogy a támadók nézõpontjából õ ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartozik, mint az Egyesült Államok.

ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg

Számomra mélyen elkeserítõ, hogy középrõl, humánus megfontolások alapján milyen kevesen emelték föl a hangjukat ez ellen a hihetetlenül drága és diszfunkcionális háború ellen. Arról nem is beszélve, hogy micsoda abszurd nyugati rasszista logika az, mely természetesnek tartja, hogy egy Afganisztánban elesett francia újságíróról napokig beszélnek a francia televízióban, míg a bombázások miatt elpusztult afgán civilek csak puszta számadatokként jelennek meg.

Hány afgán ér egy fehér újságírót? Miért magától értetõdõ, hogy a nevezetes katari televízió hitelkártyával fizetõ, nem fehér bõrû újságíróját minden további nélkül börtönbe zárhatják az Egyesült Államokban?

És még folytathatnám a kérdéseket. Arra nem kaptam teljes választ, mennyi a nyugati civilizációk felelõssége a terrortámadás kiváltásában, abban, hogy ezek a társadalmak ilyen meggyõzõdések alapján élnek. A történeti tények szerint egészen a hetvenes évek végéig látványosan fejlõdtek ezek az iszlám országok, az utóbbi évtizedekben azonban jó néhány közülük visszarendezõdött, megrekedtek a kedvezõ társadalmi változások. A gyarmatosító hatalmak szerepvállalása nélkül például számos állam nem született volna meg, amelyek késõbb államvallássá tették az iszlám valamilyen formáját.

Gondoljunk csak fűpollen kivonat britek által támogatott vahabita Szaúd-Arábiára, illetve Kuvaitra vagy más öbölállamokra! Érdekes módon Szaúd-Arábiáról, ahonnan pedig bizonyos források szerint az úgynevezett "iszlám fundamentalizmus" és "terrorizmus" jelentõs ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg finanszírozzák és szervezik, keveset hallunk a hírekben.

Hogy is van ez?

ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg

Stratégiai partnernek tekintett szövetséges állammal nem konfrontálódunk nyilvánosan? Inkább azt a látszatot keltjük a CNN-nézõben, hogy mindenért a tálibok és bin Ladenék lennének a felelõsek?

A nők elleni erőszak

Kevésbé köztudott, hogy a világ legnépesebb iszlám országában, a milliós Indonéziában nem az expanzív hegemón maszkulinitás szellemében szervezett hadiegységek, hanem a békés kereskedõk terjesztették el az iszlám vallást. Az utánuk érkezõ spanyolok, portugálok vagy britek hozzájuk képest vérszomjas fenevadak voltak - és nem csupán a bennszülöttek szubjektív nézõpontjából. S ha már itt tartunk, megjegyzendõ, hogy Délkelet-Ázsia bizonyos részein a törzsi szokásokat még ma is a gyarmatosítások elõtti, õsi mélyrétegek beállítódási késztetettségeinek figyelembevétele ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg érthetjük meg.

Ha úgy teszünk, miként a világsajtó, és megelégszünk azzal, hogy például a Fülöp-szigeteki Mindanaón folyó harcokat a "szeparatista iszlám fundamentalisták" és a "keresztény állam" közötti konfliktusként tematizáljuk, akkor éppen a lényeget nem értjük: azt nevezetesen, hogy ott az iszlám fölbukkanását évezredekkel megelõzõ, törzsi kultúrák közötti konfliktus jelenik meg, melyre történetesen az iszlám egy formája is rátelepedett.

E példával csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az iszlámmal kapcsolatos leegyszerûsítõ, esszencialista és fundamentalista tévképzeteink helyett ajánlatos volna megismernünk a mélytörténeti struktúrákat, s ezek során figyelembe venni a nem tudatos férfibeállítódásokat is. Mi arra igyekszünk szocializálni gyermekeinket, hogy ne tapossák el a bogarakat, vagy hogy ne verekedjenek egymással az iskolában.

Ugyanakkor a távoli kultúrára, a másik államra, az idegenre mintha ez az elfojtási kényszer kevésbé vonatkozna. Késsel és tõrrel már egyre kevesebbet szurkáljuk egymást hétköznapi szemtõl szembeni kapcsolatainkban, de azt elfogadjuk és természetesnek tartjuk, hogy gyilkolásra kiképzett honfitársaink az adónkból származó pénzekbõl kifejlesztett bombákkal és rakétákkal a távoli ellenséget pusztítsák.

Agresszív késztetéseinket globális dimenzióban fejezzük ki, kivetítve, lehasítva a gyarmatra, a másikra, az idegenre.

ahonnan a férfiak férfiakban jelennek meg

Olyan cselekedeteket engedünk meg magunknak velük szemben, amelyeket a hozzánk hasonlókat illetõen már generációkkal korábban tabukkal tiltottunk. Az idegen persze közöttünk is lapulhat. Gondoljuk csak a nácizmusra! A pusztítás vágyának intézményesítésére és instrumentalizálására a mi modern nyugati civilizációnk is számtalan lehetõséget kínált.

  • Prostate calcification ultrasound
  • Prostate cancer life expectancy calculator
  • Szabadbölcsészet
  • A prosztatitis kezelés modern antibiotikuma
  • Ki kezelte a prosztatitist URO PRO- ban
  • Meszes prosztata

Miképpen persze arra is, és ez valóban olyan vonása társadalmainknak, amelyre joggal lehetünk büszkék, hogy a gaztetteink fölött érzett szégyenünket saját létfeltételeink újraalkotása során kamatoztathatjuk - ahogy ez például Németországban mindmáig történik a második világháború óta. Ennek kapcsán egyébként javasolnék egy gondolatkísérletet: vajon ha az öngyilkos merénylõk a Bundestagot találják telibe, ugyanúgy hullottak volna a bombák Afganisztánban?

Kérdésére visszatérve tehát: azt nemigen tudom, hogyan reformálhatók meg a velünk szemben agresszív módon föllépõ rendszerek, illetve csoportok.

Account Options

De abban biztos vagyok, hogy nem oly módon, hogy rakétával és bombával vesszük célba õket. Arról nem is beszélve, hogy a tálibok rendszere, amit persze a mi értékeink alapján joggal minõsíthetünk szörnyûnek, nem támadta meg a Nyugatot.

A dolog fordítva történt. És most, hogy bevettük Kabult, mintha valami elégedett tompaság telepedne ránk, s mintha megfeledkeznénk arról, hogy lényegében nem oldottunk meg semmit.

Tegyük ehhez hozzá, hogy a férfikutatások éppen a feminista irányzatok nyomán születtek meg. Kölcsönhatásba kerülhetnek-e a férfi- és nõi értékek? A legtöbben egyetértenek abban, hogy nagyon sokféle nõiesség és férfiasság létezhet. Újabban azt tapasztalom különbözõ konferenciákon, hogy a férfiakkal foglalkozó kutatók között enyhe többségben vannak a nõk.

Ez fontos változás. A feminizmus megerõsödése nélkül a hetvenes-nyolcvanas években a férfiaknak nem jutott volna eszükbe az az evidencia, hogy a férfitapasztalat nem univerzális érvényû, hanem egy sajátos, partikuláris, történetileg meghatározott és változó állapota az emberi létezésnek. Ezért a férfikutatások képviselõi kifejezetten hálásak lehetnek a feministáknak.

További a témáról